Péter Béla : bicska daxli (részlet)

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2843 szerző 38848 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Szőke Imre: Ki kíséri le?
Paál Marcell: Mélység és magasság
Vasi Ferenc Zoltán: Ezüst-VADRÓZSA
Vasi Ferenc Zoltán: Halálcsönd-idő III.
Vasi Ferenc Zoltán: Halálcsönd-idő II.
Vasi Ferenc Zoltán: Paul Celan Halálcsönd-idő
Vasi Ferenc Zoltán: Sellő
Valyon László: Új Herosztratoszok
Valyon László: Rózsa és Viola (Virágének 2005)
Vadas Tibor: Keresem a szót
FRISS FÓRUMOK

Gyurcsi - Zalán György 1 órája
Szőke Imre 10 órája
Paál Marcell 2 napja
Serfőző Attila 3 napja
Ötvös Németh Edit 3 napja
Farkas György 4 napja
Filip Tamás 8 napja
Vasi Ferenc Zoltán 8 napja
Vadas Tibor 9 napja
Ocsovai Ferenc 10 napja
Valyon László 12 napja
Bátai Tibor 16 napja
Kiss-Teleki Rita 22 napja
Karaffa Gyula 22 napja
DOKK_FAQ 25 napja
Tóth Gabriella 25 napja
Szilasi Katalin 30 napja
Gyors & Gyilkos 32 napja
Tóth János Janus 37 napja
Szakállas Zsolt 40 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 8 órája
Gyurcsi 11 órája
Baltazar 13 órája
Hetedíziglen 1 napja
négysorosok 1 napja
A vádlottak padján 1 napja
nélküled 4 napja
az univerzum szélén 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 5 napja
Egyser fenn egyszer lenn 10 napja
mix 12 napja
Szőnyeg 17 napja
Nyakas 20 napja
Bara 26 napja
Ötvös Németh Edit naplója 26 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Péter Béla
bicska daxli (részlet)

a kivert kutya dala

azt tudom, hogy mi a semmi,
ehhez minden eb konyít.
mit tehetsz, ha nincs mit enni,
kivert kutya, mind vonyít.

a te bundád már kifeslett,
amit hallasz, nem zene.
a kis uszkár, jaj de fess lett!
a horda, már nemzene.

nincs mit tenni, menni, menni,
szégyen bár, de mind koldul.
így vagy úgy, de meg kell lenni,
és győzni, mert itt csata dúl!

hol a gazda, mond merre él?
vezess hozzá, te zord hold!
nagy hideg van, és nincs fedél,
az álom,  kereket old.

a rühes kutya dala

vakargatom szutykos irhám,
vérszívóktól viszketek.
a bundámat úgy lenyírnám
így múlnak, napok hetek.

bolhák járják rőt szőrömet,
kullancs fúr át bőrömön
szétroppantok még egy követ
vért buggyant fel a köröm

beúszom én a tiszába
fuldokolnak a férgek.
most jó lenne  már a szájba
ennivaló! óh, egek!

a horda dala

minden este, forr a dalom,
énekelni, még szabad.
kivert ebnek társ a dalom,
isten nem ad!- avagy ad?

mindig lopni, sosincs megállj.
a létünk nem legális,
állj a sorba, jó taggá válj,
könnyebb lesz a halál is.

éjjel nappal az eb remél
még ha tört is a borda.
félholtan is, ha nagyon fél
megvédi őt a horda.

minden este, forr a dalom,
énekelni, még szabad.
kivert ebnek társ a dalom
isten nem ad!- avagy ad?

a csilli-villi öleb dala

jó az ember, becsben állok,
szeretete testmeleg,
rossz életre nem talál ok,
félelmem, csak szendereg

fénylő bundám  jól ondolált
mellényemnek ára nagy!
az  ajándék ha rád talált:
a családnak tagja vagy!

a villában kényeztetve
éldegél a luxus-eb.
nem ér hozzá a más tetve,
szemfénye is fényesebb.

kint az utcán rokon vakog,
ápolatlan és csak sír.
mit tehetek, ha ő vacog?
kóbor ebre nem vár sír.

a gyepmester dala

hurkolt nyakú, rusnya állat,
te förtelmes, férges eb,
a jutalék már nem várat
fogdában az „édes” eb!

a kocsmáros hajlong szépen,
zsebében a kutyabér,
a gyepmester ül a széken,
a ruháján kutyavér.

mi más járna a csavargó
kóbor ebnek?- altató!
ám a rab eb mind acsargó,
teli hold a hallgató

a szökevény dala

gyűjtő tábor, vagy eb fegyház
jajdul, a  kutyasereg
bömböl, ordít, s  a szökőláz
már tombolva sistereg

körbe, körbe,  utat kutat,
szabadulni ma muszáj!
minden eb már holdra ugat,
korgó gyomor, éhes száj.

vonyít a nép, s éppen akkor
egy vizsla  kitörne már,
útjában egy villanypásztor,
szabadul, megrázza bár.

átrohan a téli éjjen
hátra hagyva a tábor.
szabad eb lét, végre éljen,
s jöhetne már az ámor.

háromlábú kutya dala

jó figura, de  nem bábú,
akit a tél is kint ér.
látható, hogy háromlábú,
hurkolná már a sintér.

ritkán eszik, sosem koldul,
a dongája csenevész.
nem fut el, ha háború dúl,
ilyenkor is cselre kész.

vert seregnek utat mutat.
gyomra korog, ha étlen,
szimatolva kaját kutat,
s megtalálja nem kétlem.

évek óta erre teper
ismer  bárkit, ha meglát.
nagy  galibát sosem kever,
jelöl falat, jelöl fát.

télen nyáron, járja útját,
szerény kicsi a színtér.
fent védik a sánta kutyát,
kergetheti,  hét sintér!

a vakvezető kutya dala

„bezzeg-kutya”, nézd, hogy kavar!
a gazdája mit se lát,
terelgeti, húzza hamar,
lábhoz nyomja oldalát.

a fejében sok útvonal,
mindenhonnan hazaér.
nem kell neki az út-fonal,
térképet meg sose kér.

amit ő tud, jó állást ér,
jó ellátást garantál.
a gazdája sok étket mér
tele van a kutyatál.
.
(kóbor eb csak álmában lát
ilyen pazar lakomát.
nyála csurran,  csontot vizslat,
s nem talál , max, egy komát.)

vakvezető csoda kutya
kandalló mellé hever.
almában a retye-rutya:
fejéből mindent  kiver

kutyapályát

minden kutya nagyon bátor,
hogyne fájna,  ha harap.
őrzi nyáját minta pásztor.
húzza láncát, mint  a rab.

fenyegeti sintérhurok,
nyakán túl rövid a lánc.
nem védi őt holmi burok,
vágya már egy jó vihánc.

szeretetre nagy az éhe,
még ha jut is  vacsora.
aztán hogy már telt a méhe,
ugat hat eb víg sora.

ha nincs lakásod jó budán,
gazdára lelsz  vidéken.
fuss keressed, ne nézz bután,
írva  van ez az égben.

a halál szele

retves fogság. mámor- vágta.
hátra hagyva a tolonc.
bár a lábát még  megvágta,
már legyőzve a kolonc.

milyen jó, hogy ágrólszakadt,
a szabadság  az étel!
harapni más most nem akadt,
elfekvő csont  kivétel.

lehet szabad, vagy üldözött,
a lelke folyton csak hűl.
bűnökért, bár feloldozott
az úr, a láb menekül.

pedig csábit lacikonyha,
és száz mást fog a szimat,
de hát ez oly illékony, ha
a„félsz”szállja meg  inad.

éjj. eb oson a téren át.
nincs meg sehol a tálja,
szemét között keres kaját,
s talál,  istennek hála .

jeges minden már a parton.
az eszelős szél süvít.
kutya fekszik, rajta karton,
élő vagy holt, majd vonyít?

reggel végre már észhez tért,
bár  imbolyog és szédül.
leül, és lenyal minden vért,
s nyál gyógyítja meg végül.

az elaltatás dala

kutya életbe, ha becsap
a mennykő, mert az  égi
parancsnok int és  lecsap.
lehetsz mostjött, vagy régi

mert hát itt is van helyhiány.
a pecér,már cetlit tűz,
ahonnan majd mindent kihány
s e rút életből kiűz


lehetsz nett,  vagy merő ótvar
csupa kecs, vagy ronda
a sintér jön, megy, csak kavar.
széttépné már egy horda!

(nagy szerencséje volt múltkor
részegen feküdt,  mint holt.
a horda rátalált  akkor,
de végül eliszkolt)

és bár megúszta , úgy hitte
feldogozott fehérje
lesz minden eb és  vitte
hordta hogy jól megérje







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-23 14:10:44
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-24 09:29:53


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-10-04 06:42   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2024-10-03 23:48   Napló: Bátai Tibor
2024-10-03 22:06       ÚJ bírálandokk-VERS: Bátai Tibor (fél)lajstrom
2024-10-03 21:52   új fórumbejegyzés: Szőke Imre
2024-10-03 20:21   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2024-10-03 20:19   Napló: Gyurcsi
2024-10-03 18:42   Napló: Baltazar
2024-10-03 18:21   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2024-10-03 17:23   Napló: Baltazar
2024-10-03 11:41       ÚJ bírálandokk-VERS: Paál Marcell Dualitások