Zsuponyó Gábor : Összevágott sűrűségmegállók az alagútösztönök vágányzárain

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2834 szerző 38230 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Szilágyi Erzsébet: Éjszaka
Wesztl Miklós: A verébcsapat röpte
Vadas Tibor: Egyszerű történet
Tóth János Janus: vers a néhai
Vezsenyi Ildikó: Ki szeret ki?
Bara Anna: mielőtt megérkezne
Szilasi Katalin: Az Őszhöz
Kiss-Teleki Rita: Felemás
Miskolczi B. László: Meglepi (Meglepetés II.)
Gyurcsi - Zalán György: faj-dalomküszöb
FRISS FÓRUMOK

Ötvös Németh Edit 8 órája
Tóth János Janus 9 órája
Karaffa Gyula 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Vasi Ferenc Zoltán 2 napja
Gyors & Gyilkos 3 napja
DOKK_FAQ 3 napja
Farkas György 4 napja
Kiss-Teleki Rita 5 napja
V. Szabó Mátyás 5 napja
Szilágyi Erzsébet 5 napja
Szilvási István 5 napja
Vezsenyi Ildikó 6 napja
Kosztolányi Mária 8 napja
Szilasi Katalin 9 napja
Bátai Tibor 10 napja
Wesztl Miklós 10 napja
Vadas Tibor 11 napja
Bara Anna 12 napja
Zsolt Szakállas 17 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 8 órája
Gyurcsi 12 órája
Minimal Planet 13 órája
Vagyok 14 órája
A vádlottak padján 15 órája
Bátai Tibor 16 órája
ELKÉPZELHETŐ 18 órája
- haikukutyin - 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
az utolsó alma 2 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 2 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 3 napja
K.Mária 4 napja
mix 4 napja
az univerzum szélén 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Zsuponyó Gábor
Összevágott sűrűségmegállók az alagútösztönök vágányzárain

1.
A születésünktől kapott térerő alatti aurahatás-nyomásától megrian a psziché-korridor - az isten modul zöld lámpát kap – az egymással bánás kátrányában - megpikkelyesedett sejtjeink eltárgyiasodva szülnek – egyedfejlődésünk során végbement különös találkozásokat az embermolekulákra, s intimen cseverésznek a tömegekkel kapcsolatos indigóboldogságokról.

Az efféle effektus übereli az ismeretterjesztést – mert a porszemeknek persze könnyű – hisz a varázsszőnyegek csupaszok, nincs okuk panaszra, halmozottan rojtos hátrányaikra is hoz még alkonyt a narkolepsziás pirkadás.


2.
Molekulapárolgásoktól merevedik fel az erekció – az álmok köldökzsinórjain látom szétgurulni önmagam - ami – fél korty – én voltam, az ma már nincs.

De nem siratom visszaintegető részecskéim – hisz még alkalmanként képeslapot küldenek - az idei irritáción, hol az égitesteket is kitekerik az after party végén, s lekapcsolják auráját az embernek.
Gondolván már nem hiánycikk…

Mi ’ ártatlan ’ lapockaszárnyas főnixek reprodukáljuk önmagunk foszforozottságát – ha egy gyufás skatulya fiókjában lakunk – s hajlamosak vagyunk fehér törpéket félrenézni Hófehérkéknek, pedig ők is a síkos padlókon kefélnek holmi Csipkerózsikákkal. Míg az éhes sirályok visításában, a torkokból kirugdosott szavak közt, újra fellobbanunk…

Ott hol az auraistenek testmagokat választanak egy csiklótornyos templom keresztjei alatt – hová korábban betértünk magunk is – s csavarhúzókkal szögeltük össze a vaginaaulában gammasugárzások polcait.


3.
Az égi csillagpóznák párosával ülnek a madarakon – a szempillák sorfalat állnak - ahogy egy aluljáró átsétál egy mikroszkóp lencséje alatt.

Eközben a köz-pszichében hazafelé, az atmoszféra megkérgesedik, - s feltépve a kispárnahuzatok zátonyszőnyegét – víziókat reklamálnak a megmeszesedett, kagylóhéjakká változott szemhéjak az élet eufóriájának.

Kifoszlott fürdőruhák cérnavonalain csüngünk a medence felett, s ha egy korrodált horog belénk akad – az csakis olyan lehet – mint felszaladni a gerinc csigalépcsőjén és a koponyából indítani bázisugrást a medencecsontos előítéletekbe – zsebre tett – önmagunk felé.

Majd fájdalmában üvöltő tenyerekből kitüremkedő sebtapasszal püfölni végig az örömódát a bordarácsos xilofonon, szájkosár nélkül óbégatni – úszni a zsebhalakkal – s pórázra kötni a szomszéd harapós portáját, felfedezni más expedíciós tekintetét a nadrágszíjak Orionjai alatt – mert a sorsunk nem írta meg senki az életciklusaink alatt – csak szárítóköteleken teregetjük egymás köntösét, s csak hallucináljuk többkomponensű spirituális meditációk hatása alatt – hogy valójában létezünk - s szimbolizáljuk a sorra vágott telefonvonalakat.


4.
Összetűzni az összetűzést a gemkapoccsal – ha már kiborítjuk előző életeink kanópuszedényeit meg az agykapacitást – s elégtételt vesz rajtunk az elégtétel:
Fúziókat dorombolnak a szűzhártyák, s a hasadások árkai mentén molekulánként futjuk körbe a lüktető kómát.

5.
Villog a fény a gyökerek felett, mint két marék psilocybin a szabványtól…
Magára is ölti legszebb kitinpáncél-öltönyét, hisz nyakkendővel ezt nem oktatják az exoszférán, ez standard állapotban szerves – földönkívüli – része az embernek.

A pezsgő adásszünet alatt – egy elrúgott futball labda szelepén süvítünk valahol az ismeretlenben - mérnöki pontossággal képzett immunrendszerünk pajzsai mögött. S a játszóházból várjuk a hangyászt – hogy begyűjtse embertermeszeit – pedig első adandó alkalommal lefertőtlenítenék – a kritériumok között - az emberbaktériumok izotópjait.


6.
Az elfogyasztott auraszőrös táplálékok árnyjátékai a bélbolyhok függönyei mögött kiköltekeznék önmaguk periodikáját, de a korcs jelen kriptákban szaglászik a csodalámpák fénylemezelései után.

A rezgésközlekedés – ráncokat varr a homlokokon – agysejtjeinek vagyunk koponyahintós testhúzásai, mely begyűrűzi a láthatatlan mozdulatsorok hirtelen szúrását, míg kifeszítjük magunk mögött az idő múlását.
S gyűrűs férgek tömegeit kutatjuk mezítlábas tengelyekkel, s flexibilis végtagokkal keressük fészkeinket az ágy alatt.

Ahol az éjszakai égbolt-lyukadás csillagfényes perforációján egymás átjáró-házai vagyunk – növényreaktorok hétköznapiságában – zöldségjelenések félfamentes papírjain folyamatosra körmölt tudásszennyezések tapintható valódisága.

Az ionmentes ágy álmai – az alvásra invitálás desztillált embermaradványai – hogy aludj csendesen… ha a csend a psziché szirupos köptetője.

7.
Az asztalbontó érzékelés csatlakozópontjai henyélnek a fantáziátlanság székén, korai oxidációitól kérdve:
- Hogy voltaképpen mit lát a képen?! -  

A diagnózis: a telítődött élet és a természetes agyi folyamatok pornóbefolyásoltság alatt – apró nyögések közepette – melléktermékként képződött szavait is az arcára veri…

Az annyira-irányítás akarásának viszkozitásával…

A mindenjellemzők impulzusait…

S csak nyalja nyáltól csöpögő szája szélét, ahogy a társadalom félrenyeli az életforma különösségeit, a medúzák mélytorkait.

De a csalánozók tekintetekbe marva tükrözik – mind a mai napig – a felmaródások nyomait:

Celebfertőzött photoshop-kurválkodások cseppfolyósodott hüvelyváladékait, kiket nem nevelten sodor az utca pora:

Titeket-a-telep ribancait.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-18 23:02:40
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-18 23:02:40


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2023-02-06 02:23       ÚJ bírálandokk-VERS: Bátai Tibor Variációk a helytállásra
2023-02-06 01:17       ÚJ bírálandokk-VERS: Gyurcsi - Zalán György az újakhoz
2023-02-05 18:55   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2023-02-05 18:11   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2023-02-05 15:32   Napló: Gyurcsi
2023-02-05 14:15   Napló: Minimal Planet
2023-02-05 13:24   Napló: Vagyok
2023-02-05 12:34   Napló: A vádlottak padján
2023-02-05 11:53   Napló: Minimal Planet
2023-02-05 11:22   Napló: Vagyok