Alámerül
Ő hol van? Nem jön? Már nem akar?
Miért nem hintett mészport a szemembe, mielőtt elment?
Azt akarta, hogy lássam?
Miért nem szakított szét, és préselt át
darabonként a léckerítésen,
lakomázzanak e kaffogó kutyák,
ha én már nem vagyok ő, és tőle elvehettek,
vagy – falta volna fel bátran: saját baját.
Unom, hogy szép, tudom, hogy fiatal.
Mert engem illet, minden sejtje enyém.
S bár úgy teszek, mintha elfogadnám a változást,
mostantól - fekete, fagyott tappancsú rókakölyök -
léket kaparok kint, az újrakezdés jegén.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-07-19 19:40:07
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-19 19:40:07
