Molekuláris menedék

Kebleket idéző gömbölyded folyosó. Felizgatott romantika, az urbanizáció utcáján stockingban csábító hullámzó mezsgyederengés, hogy egy villamos csavarog a füstből készült város egyetlen sínpárján félholtan. S az utazás is csak pózol a varázskert odorán, illékony önepitómáink szivárgó köderdők a planétán. S Lesbos szigete is csak egy könnyed séta a parkban, ahol már minden ház emberméretű.

Viaszgyöngyök csurognak a meggyújtott gyertyán.
S kéjes dallam a kézen fogott pirkadat pánsípján, suttogó gezemice éjszakák, egy hercegnő, sativák meg salviák, ahol a valóságpepszin a mindennapi nyomor. S pucsítanak medicináink, a sziromretinák.
Sikolyok a latexpincében, egymásban elmerengünk, mint vénában a fecskendő. Éhgyomor meg vágyvétel, mint a lüktető volfrámszálak egy villanykörtében.

Felajzott világok belénk sercegett kaleidoszkópjai a szobák, parányi tűzhányók hajléktalanszállói, súrlódó tűzijátékok az égen…
Lepedőbe fojtott ágytételek a könnyed erotika szapora légvételében.
Majd, garázsmenetek, leállósávok, perforációk a sztrádákon, tépett sikátorok - átitatott vattán az ősz, sodró folyók hátán - molekulákkal egy lombikban.
Szerelmes mondatok, egy tüdőnyi levegő, lebegés, szállni felfelé, vásárlások az égboltban. Göncöl-tologatások szabadon. Ha hajlik a hajlandóság, lecsúszunk a csúszdán. A csúszdán, amely az égre lőtt csend. Orgazmus-szivárvány az aktus végén…
Egymást cirógatjuk álomba,
kellemes fényáradat a szobán,
alsóneműk a lámpán…
Hegyesedő mellbimbók.
Vénuszdomb.
Meztelenség.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-31 14:06:59
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-31 14:06:59