apokalipszis

csak a takaró alatt jó magzati pózban
ha senkibe teljesen és végképp belebújni nem lehet
anyám nem érti hogy lehet olyan nővel szóba állni
akiben több százan jártak
erre én annál jobban ízlik
a mézaromájú légypapír elvárások nélkül befogad
magába olvaszt és nem leszek egyedül
árva

engem asszonyember alkotott
a maga képére
de épp a lényeget hagyta ki belőlem
vágyni tudok de élvezni nem

a szörnyeteg ezer arcát nem ismerem
csak magát a szörnyeteget
aki a mindenkori első alkalmakkor lepleződik le
scifiket megszégyenítő metamorfózissal
átlátszóbb lesz mint a szekrényben őrzött csontváz
az egyetlen húsba vágó felismerés
hogy van ami ijesztőbb és véglegesebb a halálnál
minden közelkerülés elidegenedés
nincs szeretet





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-10-14 23:16:13
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-14 23:16:13