Pszichotropológiai átpezsgések

Ha elvesztél magadban
megtalállak…
Talán erre volnék hivatott?!

A képzelet matrac,
melyen nem feküdhet bárki.
Az alkohol felerősíti a belső viszályokat,
de a ki nem mondott
mély ’ szennyeződéseket ’
képtelen fellazítani.

A minap olvastam, hogy
a „fizikai test nem én vagyok”…
Úgy gondolom,
másvilágok varázskertjében,
hogy csak mellém baszták
és csak utazási feltét,
csak az élet,
s büszkén tölti be
a minap tripjeinek asztalát.

Puhán émelyít a képzelet illata.
Ahogy élek,
felszínes kacatok
és mélymanipulációk nélkül…
Szabadon,
psziché alagsoraim kivetült ásványaként,
és jót tesz ez,
mint a Drága Alicenak a Csodaországból
a gombaterápiás egyenes
és nem a félrekezelés.

A világegyetem
maga is egy matrjoska baba,
s a hangszálaink is
csak torkunkba szorult hangszerek néha.
Olcsó tankönyvek
meg a műfilozófia,
hogy tanuld a másét,
a sajátod meg vesd a kútba…
olyan világ ez,
ahol a fotocellás önnyitás
szabad préda,
mint az aluljárók,
melyeknek hajnalban
a melléklet-embereket
- lyukasztott menetjegyekkel –
okádni támad kedve néha.

Néha a mellénk csatolt fájlok,
azok az egyszerű példák,
ahová juthatsz,
ha nem hajtod más taposómalmát,
meg magadat ’ halálra ’ néha.
Egyél almát,
és moss fogat néha kemikáliákkal,
a fürtös paradicsom nem szorul tápoldatokra.
Az egyenes ág hű forrás,
kinek van szüksége
hibridekre meg génmanipulációkra?!

A fáradtság is függőséget okoz,
majd álomnak nevezett hallucinációhoz vezet.
Tüntessük fel magunkon,
hogy megetették velünk,
hogy a halál után nincs tovább,
s minden létbeszakadás
egyre ostobább helyre vezet végül.

A sikolyok sóit köpjétek utcára
fáradt degeneráltsággal,
s legyen bennetek ékezet,
ahogy az alagút,
mint fogalom
fénytelen csókká szépüljön egyszer.

Úgy meg(f)oszlanak a tudományos megállapítások,
hogy a tarkónkon hordozott memória
gordiuszi csomó e vagy pamutgombolyag.?!
Döntésképtelen állapot,
mintha dominózni látnánk a nyulakat a baglyokkal,
ahol magunk izzasztókunyhója
maga a Paradicsom,
s belül foglal helyet.,
mint ahogyan a lélek burokként övez,
s mellénk kivetülve
tarkónknál fogva vezet,
mintha csak léghajóznánk,
az auránk is magzatburok,
s talán, még igazán mi sem születtünk meg.
S még nem is éltünk…
Illúzió csak,
hogy szorul nyakunkon a hurok…

Semmis üresség-folyók csak a vélemények.
A vadászösztön is olyan csak,
mint a molekulákkal csordultig töltött véredények.

Eközben a szövőszékekkel
a másállapot szentélyének
Hold-lila kelyhében:

Az élet Múzsái idősejteket szőnek
a likacsos leheletekből
a lombszőnyegek szálai között.
Az észlelés árnyékdűnéiben
emberi fogyasztásra vagyunk csak
alkalmas szerkezetek,
kitalált perceink közegbolyongásában
lüktet csak negatív tartománya felé
a mozdulat és az érzékelés.
Az alkotás jó szokás szerint
jó szervezet.

A ködmeztelen csókokban
unott képpé ül a sivatagi csend.
Az alkonyhabzás léggömbjeiben
mezítláb szállnak az időt vedlett függönyök.
A gyűrődése olyan csobbanásszerű állapot,
mintha,bennünk felejtett fényjelenség lenne
manapság a molekuláris csillagköd.

Halmazállapotok a végek kezdeteiben.

Szelíd felhőket simogat
az összegyűrt végtelen ambróziája.
A mögénk szuvasodott tér szétfröccsenésében
hajlékony az idő mosolygó andalgása.
Hiába és feleslegesen tépjük záraink,
puha levelekkel ölel szét a létezés.
A Paradicsomhoz amúgy sincsenek kulcsaink,
és mozaikképeket sem készítenek
álszent szentek,
csak pszichotrópjaink.

Végeredményében ahogy véletlen baleset sincs,
nem még öngyilkos hajlamaink.
Csak szárnyverdesései vagyunk
egy félrecsinált társadalomnak.
S nem kell már siránkozni!
Elég!
Mindenki tudja már úgyis,
hogy mindenki szopik
és ki melyik végén áll a fasznak…
Mégis óbégatnak,
pedig a lelki sebek okoznak csak
fizikai kivetülésükként
daganatos megbetegedéseket,
és különféle sérüléseket.

Jó emésztést kívánok magamhoz,
meg étvágyat a desszertként tálalt következő
Terence McKenna idézethez… Mely úgy szól, hogy:

"A pszichedelikus drogok nem azért illegálisak, mert egy szerető kormányzat aggódik amiatt, hogy kiugrasz a harmadik emeletről. A pszichedelikus drogok azért illegálisak, mert feloldanak bizonyos vélemény-struktúrákat és kulturálisan belénk plántált viselkedésmintákat, információfeldolgozási modelleket. Megnyitják a lehetőségét annak, hogy minden, amit tudsz, hamis."





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-11-04 08:23:53
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-04 08:23:53