A csend hangjai

Az örökké vidám, jó torkú rigó
Trillázik, füttyentget,
Párjával adják a reggeli koncertet.
Hajnaltól van nagy ribillió,
Rigó- nyelven hirdetik, hogy élni jó.

Búgó vadgerle messziről üzenget,
Hangja ütemesen töri meg a csendet.
Elvesztett gyermekét mindegyik siratja:
"Megölték szegénykét"
Egyre csak ezt hajtja.

Csörögve pöröl a szarka,
Közben kecsesen billeg a farka.
A csillogást, a gyöngyöt szereti,
Fészkébe be is gyűjti, ha teheti,
Hiszen ő hiú madár fajta.

Picinyke cinke csicsogva dalol,
A Nap rákacsint a felhők alol.
Vígan ugrándozik ágról - ágra,
Kis fejét forgatva tekintget a Világra.
Jó érzés felébredni e zengő társaságra.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.