Októberi napok

I.
Még csak az ősz kopog,
Még csak a köd köti fátylát,
S nyálkás nyirok szitál,
De rajtad már télikabát.

Csöndbe omlanak reggelek,
Ingó árny vetül árnyra,
S a vetkőző, didergő fákra
A szürke ég önti bánatát.

Dérben derül a hajnal,
Kitört az ősz, s emléket
Marasztal, s kései vándornak
Diófák terítenek asztalt.

Ebben az örök fegyelemben,
Mint gondolkodva ballagó,
Bölcs öreg, köszön rád a nap.
Múlt, ami múlt, marad, ami marad.

II.
Kitört az ősz, s kihűlt az utcakő.
Kéklő ékkő dől ki az égből,
S ma délután, három óra múltán,
Köszönő napban áll a Vérmező.

Újra október van, s ebben bízhatsz,
Mert kitört ősz, s nem a nyár idomít,
Mikor szálkásodik a jóság, s csiszolt
Érdekeken préselődik át a valóság.

Álló délben, pergő fényben, zörren
Az ősz, mint hulló vas, vagy pergő
Falevél, minden mozdulatlan híradás
Jeladás: nincs már több feledett árulás.

Tehát, ha feledted, feladtad volna,
S másolt utakon kutyagolva, nyúlt
Nyelvvel sebed nyalogatva, koncért
Kussolva, bérért hazudozva jársz,

Tudd meg azért: kitört az ősz, s mától
Itt az október parancsol, feledhető már
A régi rangsor. Nem rózsaujjú tündér
Dallama árad lágyan a hajnali lantból.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-11-28 10:47:33
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-28 10:47:33