Végig ott volt

Ott voltam veled magányos
éjszakádban, csak épp nem
léptem be az ajtón: a vérző
tapétát töröltem fehér ruhával.
Vittem egy csészét, hogy abból
ihasd a kávét, vigyáztam, olyan
legyen mint a tieid, észre
se vedd, hogy idegen. Előtte
ittam belőle, és nem töröltem
le a szájam nyomát. Ott álltam
mögötted, amíg nekem írtál,
szédültem, mint aki viharban
született. A levél hamarabb ért
haza mint én, pedig útközben
végig ott volt velem.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holmi, 2011. okt.
Kötetben: Kő, papír, olló (Budapesr, 2012)
Kiadó: Magyar Napló Kiadó
Feltöltés ideje: 2013-12-22 22:14:15
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-22 22:14:15