Köztes lény
Gennyes a szó, romlott a hús,
a fény elillant az űrbe.
A kormos lélek itt a bús,
Isten cérnát fűz a tűbe,
s bevarrja gúnyám az örök-
létbe. Angyalok böködnek;
szárnyukon felfele pörgök,
vérem csurgatják a földnek.
Ádám poklot, Jézus mennyet
szitál a poranyagomra.
Előbbitől sáros leszek,
majd az Istennek bolondja.
Velem labdáz a fent és lent,
arcom hold, az égen táncol.
Tőlem függ biz, hogy az éden,
vagy a sötétség világol.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-02-18 22:37:32
Utolsó módosítás ideje: 2014-02-18 22:37:32
