Ajándékom
Neked szánom e költeményt,
Fogadd el ajándékom, mely oly szerény,
Csak való és látomány, vizek,
Egek, s fullasztó, hosszú éjszakák.
Fogadd el zord, kegyetlen világom,
Az álcázott gyilkost, ki ölt
Halat, embert, mely maga a tenger,
S két szeme mégis szomorú.
Fogadd el képzeteimet, mely
Már nem csak az enyém,
S fogadj el engem, mert hisz
Ez minden én vagyok, tiéd vagyok.
Neked ajándékozom magam,
Egy égo csókért, s egy halvány mosolyért.
Kérlek fogadd el ajándékom,
Mely csak a tiéd lehet!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
