Életcél

Nem is tudom, hogy kezdődött életem,
azt meg végképp, folytatódni hogy fog.
Ahol én vagyok, ott nincs történelem,
csak a jelen, csend s halvány színfoltok.

Valamiért élni kell most idelenn...
behavazott út előttem sorsom.
Ha jobban szétnézek, olyan idegen...
küldetést találni épp a gondom.

Egy ismeretlen patak sodrásában,
nem sejtve, honnan és merre tartok,
időörvényben lépked most a lábam,
fülembe csörgedeznek halk hangok.

A sejtés olykor hangosabbat csobban,
mintha angyal halkan trombitálna,
friss szellő lengedez utána nyomban,
s szívemet az Élet eltalálja.

Én úgy gondolom, éppen ez a lényeg –
nem azt keresni folyton, mért vagyok.
A jelen ad okot a létezésnek:
az időtlen, az örök: a Vagyok.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-05-26 14:01:42
Utolsó módosítás ideje: 2014-05-26 14:01:42