Arctalan körvonal

Egy séta poétikája. Legyen ősz,
a világirodalom kedvenc évszaka. Még süt
a nap, de már nem olyan fenyegetően,
mint nyáron. Puhább fény. A test
elindul a térben kőterek, szobrok között.
Egy idős férfi galambokat etet
bizonytalan mozdulatokkal. Mintha érezné,
ő is csupán díszlet, arctalan körvonal.
Akadály az arra járóknak. Gyorsan kihajol
hát a képből. Az üres keret
nélküle vakít. Egy séta poétikája.
A sétát megelőző gondolat, még otthon
a fotelban. Az útvonal tervezgetése.
A gondolat tisztasága, ellentétben az emberek
bűzével. Közben teát kortyolgatsz. Nem te, hanem aki
elképzeli a sétát. Aki könnyedén lépked a súlyos
ég alatt. A tea kellemesen langyos. Kivételesen
nincs túlcukrozva. A séta elodázhatatlan közelsége
a torkot szorongatja. A test remeg. Összerándul,
mint valami féreg a kés alatt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és Irodalom, 2002.06.05