lyukas

lyukas tenyér az élet
- mondta -
s nem akar többé versenyezni
a vér unalmas egyirányúsága
mellett az emésztés kényszerével
sem a keringéssel, a forgással
a fájással, vérnyomással
se mással
vicsorgó fúriákkal
akik most is itt kísértenek
másod-, harmadmagával sem
sehogy

hogy megugorja ezt vagy azt az istent
azt akarta
meg azt, hogy türelmesen ki tudja várni
- feltéve, ha szándékát siker koronázza -
a dicsőséget
(mely végül persze más fejekbe száll)
és megnyugodva
alaposan szemügyre véve
megállapítsa
mindenkinek kijut ám egy ilyen
semmi
lógó, cafatos, ringy-rongy glória
szinte akaratlan
megugrás nélkül is

csak miért, ha kifolyik minden
elfolyósodik
kihull
kár a fáradságért
hibádzik az erő
tudjátok, az az átütő, szegekkel
nem értitek… likas tenyér, na…
köztünk legyen szólva
a markomból vénségemre
már a farkam is kinyaklik

most mi van
mi az anyátokat röhögtök
el se kellett volna mondanom





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-14 21:17:36
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-14 21:17:36