blues


ősasszonyoktól ellesett titokkal járult a férfihoz,
aki nem tudta, hogy mi az, ami lázba hozza,
és megvadítja, ahogy látta barnában és feketében.
feltámadt benne a vágy, hogy a férfival háljon,
nem is a férfival, hanem a terveivel a megszállottságával.
legyen egyenlő az erővel.
combját dörzsölte remediosok szagával.
alvó szerelemkígyók mindenütt.
lilák, indigók, mély rózsák lángjai.
reszkető negyedhangok, a keleti lélek alázatossága:
a legfélelmetesebb erő a világon.
a rózsaszínben felparázsló kagyló árnyalt vörössé mélyült,
mint dús szirmú virág, vagy elkárhozott lélek a pokolban.
óriás rovarok csápjai a síkos feketeségben.
minden egyetlen gyökérből indul,
onnan ahol víz van,
onnan ahol föld van,
ahol levegő,
és tűz ég.
szenvedély és egyensúly.
aztán a ringatás.
lassú finom kecses ringás előre és hátra.
ebben a misztikus tudatállapotban, a
virág gyökerénél már a kiteljesedés.
egészen fel, ahol mindent kitölt a vörös, a kék.
a kígyómozgás egysége egyre érzékibb.
eltűnik az én.
A te kitágult pupilláid mindenütt.
gyönyörű tobzódás.
a sötétségben misztikus rózsagyöngyök.
fehér fűz leveleinek cseppjei a nyakon, a vállakon.
gördülő hullámmozgások.
törvények, vágyak, érzékek.
a háttérbe szorító akarat.
kezek továbbra is összefonódnak.
A testeken erőt vesz az erőtlenség.
Lassan kibomló óriásszirmokból a világ
indigókékből feketébe hajlik
A szerelemkígyó arany koronában ég.
A levegőben citrus illat.
A csönd békét ígér.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-28 16:30:13
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-28 16:57:31