Harminckilenc kiló

harminckilenc kiló
ez volt az ambuláns lapra írva

nem is éreztem
ahogy vittük le a hegyről

ott találtuk egy kunyhóban a dzsuvában
rongyokkal letakarva

egy ágybetéten feküdt öntudatlanul
már azt hittem halott

a pulzusa gyors volt és alig tapintható

a párja meg azt mondta
hogy csak nem bír felállni
nincs semmi baja

hányingerrel küszködtem
olyan büdös volt
és mindenhol szemét és ürülék és legyek
meg rohadt meleg

míg telefonáltam arra gondoltam
tíz év alatt hányszor láthattam józanul

az arca puffadt volt és szürke
a szeme kék és fakó
mintha olajban úszna

meghallottuk a kocsit a toronynál
csak odáig kéne elvinni

a tüskék marasztaltak volna
ahogy másztunk a benőtt ösvényen

mi van kérdezték a mentősök
Rivó és pia mondtam
és odaadtam a gyógyszeres üveget

visszamentem az irodámba
dühös voltam és még mindig éreztem a kunyhó bűzét

ahogy később mentem át a parkon összefutottunk

leléptél kérdezem
dehogy kiengedtek mondta és mutatta papírjait

harminckilenc kiló ez volt ráírva
és a többi meg a szokásos rizsa

de csak ez maradt meg
csak ez
hogy harminckilenc kiló a súlya








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-06 16:57:54
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-07 09:45:12