Kővel zsebemben
Folyton megbotlok benned,
hiába koptattalak kerekre,
hosszú évek alatt, mint egy követ.
Mélyen a ruhámba rejtelek magam elől,
pedig, ha megtalálnálak,
talán már eldobni sem tudnálak.
Bal oldalamra sántítok miattad,
lehúzod a zsebem. Nehéz terheddel
a sivatagban nagy köröket járok.
Már ismerős minden bucka és oázis.
A karavánok útját elkerülöm, vagy ők
kerülnek engem? a menthetetlent ?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-08-13 23:46:19
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-13 23:46:19
