Egy szentimentális szatír naplójából
Hajnalpírba feslő melled dombja
úgy emelkedik-süllyed mint a lift.
Ajkad bolondja vagyok, míg ontja
fondantba mártott mézescsókjait.
Kaucsukbabám vagy, nózid kis dudor.
Úgy olvadok, mint kávéban cukor,
ha karcsú csuklódat tekergetem –
kissé kijár. Ma nőtt egy herpeszem.
Oly gyöngy-fehér a Te combod íve,
élvezem tőből hajlítni ki-be.
Elmentél, könnyeddel átitatott
pézséd csöpögő orral itt nyafog
a dívány alatt, vádlón rám mered,
és összegyűrt arcán némi durcival
helyetted kérdi: mondd, miért szeretsz
Tamást, és én csak téged, vén szivar.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-10-20 11:56:55
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-20 11:56:55
