a ház ahol laktál

gyerekként visszatérő rémálmom:
hosszas bolyongás után
a hideg téli éjszakában
végre megvan az utca megvan a ház
csengetek de helyetted
idegenek nyitnak ajtót
értetlen tekintetek hámoznak ki
az örömből
és kezdődik újra végeérhetetlenül
az út hazafelé
reggelig az ébredésig
most nappal van ébrenlét
és se rémült se gyerek nem vagyok már
az utcát a házat is könnyen megtalálom
de hiába győzködöm magam
hogy az álom az agy tevékenysége
nem jóslat és nem önbeteljesítő
és hiába kaparászom az ismerős kerítést
a titkos jelet már nem ismeri fel senki
idegenek nyitnak ajtót ha becsöngetek
idegen tekintetek hámoznak ki
az örömből
és elkezdődik újra a bolyongás
a végeérhetetlen menetelés hazafelé
elmaradt társakkal az út mentén
s az ősök csontjaival tépett bugyromban





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-10-25 22:19:32
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-25 22:25:09