vadkörtefa

ne törődj semmivel, egyél belőle, én is ezen nőttem fel, vackoron. eszembe jutott a vadkörtefa. legyen fád! elmesélhetsz neki mindent. már nem emlékszel rá, elfelejtetted. én most tanultam. fekszel az árokban, egyik lábadon mamusz, kockás mamusz. én löktelek az árokba. kóvályogtál, elfelejtetted a gyógyszert. varjak a vetésben. leszáll a köd, tejüveggé lesz körülöttünk. a barna köpeny és egy spárgán lógó kis lábos, az alja foltozott, kilyukadt ezerkilencszázharminckilencben. kendős nő. háború előtti. amibe nyáron málnát szedtél, vagy tyúkhúrt, azt a zöld gazt: papsajtot. mamusz. piros fazék. kavicsot hazudtunk. a málna leérett és nem volt mit szedni. nagyanya málnahabját néztem és nevettem, mert megfordította a nyarat. fájt a karom. gyerek fogja így a játékát, el nem engedve a meséit. és én kinevettelek kegyetlenül, ami épp eszembe jutott mindent mondhattam, nem fogtad fel! tücsök pihent a tenyereden. nevettem kárörvendőn. csuri a tiéd a vackor. pont olyan vagy! - és elnevettem magam! sosem láttam vadkörtefát, mert te voltál a fa! te lettél a vadkörtefa, az én fám. mit viszek magammal vándorom? nincs virág, nincs köd. a vetés fölött végtelen a várakozás. kapaszkodnál az elgurult a kis lábosba, a pirosba. kezeid földet markolnak. csend zavarja monológod. nem fázol, nyári barnaság az arcodon. tegnap még beszélgettünk, de ma ősz van és a málnaszemek elgurultak. üres a lábos, letéptem egy fűszálat, azt mondtad ne! az utolsó bogár himbálódzott rajta. óvatosan tettem tenyeredbe. (hittem a tücsköt) élveztem az októberi a nap ízét a szádban. hittem az esti vacsorákat. a lugas alatt fel akarsz kelni bolondul őrjöngve. fázunk. miért jutott eszembe, hogy mikor nem volt pénz, ócska koporsókat csináltál. milyen fából? nem dióból, nem cseresznyéből. nagyapa, a könyveim lekváros kenyértől éltek. milyen lehetek most? végtelen a nyugalom. nincs virág, nincs. "már nem tikkel a kisfiú, mint amikor tücsköt fogott. pedig féltem. zöld szemében ott lapult a rettenet. hirtelen öregnek láttam magam. vannak olyan pillanatok, amikor egy bogár-sikolyba a szemhéj beleremeg.' jó légy csuri! akartam, hogy mondd a lugasok hangulatát. messzire néztél vadkörtefám. mosolyogsz, mint akinek titka van. hazudjuk el a rókalyukat, a kiserdőt, a diófát, a kinyitható mesekönyvet. hazudd, hogy elestél, hazudd el, hogy ötéves vagyok, a harapós nyuszikát, a kergető kakast. " vadkörtefa, én is ezen nőttem fel, vackoron" nincs virág.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-11-20 11:34:03
Utolsó módosítás ideje: 2014-11-20 11:34:03