Pont

Itt ülök és várlak. Valami
veszteség lüktet bennem valami
amit talán nem kellene tudnom
nem kéne sejtenem se még.
Amit nem fájhatok meg előre
hisz csak tompa dömdöm és
agresszív kattogás. Sárga.
Mint az első hajnali villamos
benne egyetlen utas akárha
egyetlen gondolat mintha én… Az enyém
az egyetlen riadt vagy épp
riasztó magánya fáradtsága
hunyorgása hogy a fény túl sok
(nélküled) túl kevés túl… tompa túl éles Édes
félreismert-érzett keserű felismerés.
Várlak. Nem vagy. Nem szólsz. Nem jössz.
Nagy nincs vagy most. Üvöltő nemlevés. A te te te
és te a nincs mert itt mert én és ha és az és…
Szóismétlés. Tudom de ezt zsolozsmázza
bennem minden rezdülés. A szívé. Az egészem.
Szimpla lettem. Árva. Sótlan. Léleknehéz.
Csonka. Csorba. Dimenziótlan.
Pont. Zéró kiterjedés.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-03-22 20:07:31
Utolsó módosítás ideje: 2015-03-22 20:07:31