Hideg, keresztelő esőben állunk

Mintha már álmodtam volna veled,
megírhatatlan verseket látok
úszni a szemedben,
egy visszalopható ország
kisírhatatlan holdkorongjait.
Én eddig idegen kontinensekre vágytam,
gépfecskék leszigetelt bordái mögé
eleven madárszívnek, s most csak
leigázhatatlan hajtincsekről
tudok álmodni, melleid után nyúló
titkos délutánokról.
Hideg, keresztelő esőben állunk,
mint a tébolyult szeretők,
s nyitva felejtett szemekkel
bámuljuk a vízcseppek eltűnő bombatölcséreit.
Magunk se hisszük,
hogy most találtunk haza.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-04-22 08:15:56
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-27 13:06:26