krétarajz

Zsebemben matatok isteneim között
Az éj húrja a túlparton feszül
Vörösbortól részeg felhők                  

Árva gyerekcipő mellett krétarajz az aszfalton
Egy kéregető tenyér árnyéka rávetül
Nem mozdulok    megsemmisülten állok

Nyelvem élő kövület    szemem zafírkék piramis
Nem igaz    hazudok    sötét vagyok
Fekete-fehér álmom örökmozgó lépcsőjén

Zavar az éles szögben érkező fény
Abból a világból amelyből voltam
A tér ronggyal bélelt tenyerén    a rajzot sár fedi      

                                      






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-05-04 12:53:51
Utolsó módosítás ideje: 2015-05-04 12:53:51