tájleíró költemény

Ez itt nem a gettó, az nem kezdődik csak
három utcával odébb. Kevesebb kocsi jár, mint ló,
de a házak egyre fogynak, mint sorvadt ínyből a fogak.
Nem koppan már kiskecskék patája a feltámasztott szekrényajtón,
ha a WC-re felmászok, és kinézek a hátsó ablakon.
Egy gazdátlan tér megrészegült entrópiája  a bal oldali telek,
a kertlábban, a csatornaparton, lovak,
tündöklő kacsák a tóvá gyűlő belvízen.
Volt itt egy fa, nagyon szerettem, ahogy alkonyatkor
ágai közé akadt a nap. Kifordult gyökerestül,
feltüzelték, de a csonk maradt, gyökerei közt
zöld hajtások és letört lábú műanyagszék.
A kanálison zöld hártya, mint anyai tenyérbe a gyerekkéz,
úgy simul bele a PET palack. Szemből elköltözött a díler,
de a puli még itt lakik, és tavaszi éjszakákon,
mikor felnyöszörög a sötét, egy fehér kutyával
tépik egymást némán.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-06-02 17:43:27
Utolsó módosítás ideje: 2015-06-02 17:49:35