önvédelmi játék

ma megint nem mentem el
a megbeszélt randira
megfagyott bennem a szó
mikor a tükörbe néztem
lépnék feléd de mindhiába
a női szerepre immár
öreg vagyok és nagyon gyáva
hagyom hogy elhalj bennem
mint méhben az élhetetlen
lusta magzatok kik nem
jönnek a napvilágra

félnek a fénytől csalódástól
félnek az élettől a haláltól
félnek a játékszer szereptől
félnek a díszpintyet akaróktól
félnek mindentől ami
megrengetheti a ketrecet
melyben otthonosan mozognak
egy belső szabadságban

mert mi lesz ha a ketrecajtó
magától kinyílik?
nem lesz akkor pardon
semmilyen tettükre
mert felelősséggel jár a kinti élet
mert a szabadság nem szabadság
a bolondok számára
az árnyékharcosok számára
a gyáván megbúvók számára
kik oltalmat nem lelnek
az önzők világába

egy karról álmodok
„mely ápol s eltakar”
de sehol nincs kívül az a kar
a ketrecem óvón betakar






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-08-06 10:09:38
Utolsó módosítás ideje: 2015-08-06 10:09:38