Budapest, nyílt város

Már nem az a működő, megszokott, szervesült káosz
Fogad reggelente, mikor dolgaid halaszthatatlansága
E jobb napokat is látott, remegő gettóba hív sürgetőn.

Pályaudvarain, s nagyobb terein települ az ideterelt,
S mégis oly otthonosan mozgó, teltzsebű, kórhordozó,
Emberszabású „menekült” tömeg agresszív, parazita

Rákos televénye, mely gyorsabban terjed, mint a fény,
S eljuthat bárhová, mielőtt a manipulált média csatornáin
Át is érezhető lenne, hogy milyen bombán ül ez a város.

Itt ez a hely, még ti vagytok lakói, de meddig, ki tudja?
Szavatok sincs rá, hogyan szakad szét védettségetek,
Mint nyakon az ér, mikor fojtogatja két görbülő tenyér?

Budapest nyílt város, mint Róma volt a legutóbbi nagy
Háború alatt. Hadműveleti terület, ha bevallod, ha nem.
Néma harc folyik itt évtizedek óta, csöndes küzdelem.

Még nem dörögnek ágyúk, hallgatnak a gépfegyverek.
Hazaárulásról suttognak egyre többen, de a bűnösökre
Tüskebunkerek várnak berendezve, nem akasztókötelek.

Nyílt a város, nyílt az ország. Felajzott idegek húrjain
Keringőt játszik a félelem. Béke kéne mégis, igaz szó,
De érzem, hogy itt már rendet nem tehet más, csak az Isten.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-09-03 09:21:22
Utolsó módosítás ideje: 2015-09-03 09:21:22