kaméleon

illúzió csupán az égbolt kéksége
a kerozin rég beköpte a reményt
mint a szavakat a trágárság
torkunkban szódudvák nőnek
lealjasodtak az igaz szerelmek
minden virágon rozsdás seb nő
a szürkeállomány észbontóan trendi
a csalódás kellemessé cinkelt

mélyen a lélek valami állandót keres
vagy a felszínen szép színe-változót
ami jóval csillogóbbat mutat annál
mint amit valaha is elképzeltünk
folyton az ördöggel parolázunk
ki fásultságunkat álsággal kísérti
egy dalt ismer csak de azt unalomig
bőre alatt sebhelyeinket rejti

az emberiség forrongó ádámi test
vágyai reménye mozgatórugók
szavaival új hitet cégtáblákat fest
nyugatról fújnak a keleti szelek
egyre szebbek a díszegyenruhák
örökös változásban a bőrfelszín
de belül minden ósdi és rest
a hüllő húsa hányásig férges







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-10-12 10:18:40
Utolsó módosítás ideje: 2015-10-12 10:42:47