Bariton

Hűb Elemér a kóruf legcebb baritonja,
éf a cavar a dallamok ívén neki szemmi!
Ám ágynak efett egy nap, éf szüket telefonja:
hazavitte a kóruf lelkét, otthon megkeferedni.

Ágynak efett, mondom, éf nagy-nagy takaróval
takaróccik azért, hogy ne remegjen a láztól.
Ne remegjen, akár a többiek gyengécke, pici szusszal
összeköhölt hangja a frásztól.

A kórufvezető int, de legyint ifonyodva,
mert vakrepüléf Hűb Elemér nélkül a hangok
hömpölye, mintha őf tevecorda tapodna
a fülbe… Jaj, verekednek a förnyű harangok!

Hűb Elemér mancában a teával tele bögre
pöffed, amiként egy pufkaporof hordó lehe füftöl.
Ejnye, te Hűb! Hát mér' betegefkecc? Tán lelked a görbe?
A kóruf szanaszéled kórufvezetőftől.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Estvér (Budapest, 2006)
Kiadó: Tónustér
Feltöltés ideje: 2015-10-21 22:25:05
Utolsó módosítás ideje: 2015-10-21 22:25:05