végtelen sóhaj az éjszaka
végtelen sóhaj az éjszaka
álmaimban gyermek vagyok
ügyetlen suta
anyám mégis szeret
nem ad oda a zsákos embernek
gödröt ások
szép csillogó
kavicsokat keresek
amilyeneket apám talált
amikor a körtefa gyökereit szedte ki
halat akarok fogni kézzel
ahogy puskin tanította
nem merek benyúlni
a gyökerek kövek közé
ki tudja mi harapna meg
nagyapámat temetik
tele az udvar idegenekkel
elbújok a nyári konyhában
pár napja még
az ölében ültem
hallgattam amerikáról mesélt
két srác kerget a másik utcából
a horgászbotomat már eltörték
most az orromat akarják beverni
de én vagyok a leggyorsabb a faluban
végtelen sóhaj az éjszaka
nem a sötéttől félek
hanem a kígyóktól
amelyek előmászhatnak
megfojthatnak
így nyitva tartom a szememet
de mindig elalszom
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-11-19 13:57:51
Utolsó módosítás ideje: 2015-11-19 13:59:06
