Eljött, amitől féltem

Hát eljöttél végre, akitől mindig is tartottam:
féltettem a magányom, a büszkeségem.
Itt vagy hát, és nem tudom, örülnöm
kellene-e, vagy sírnom és remegnem.
Nem szabad félni a balszerencsénktől,
de túl sokat remélni sem, hogyha űr
a test, és már nem úr benne a lélek.
A szerelem mindig belehal a testbe,
mely gyenge, hogy a szerelmet felemelje.
A legjobb az lesz, ha mindent összemosok:
nem lesz többé test, lélek és szellem,
üdvösség, halál, elkárhozás, lelkiismeret,
csak egy emberré gyúrt konglomerátum,
mely kiveti magából a kétely magvait, és
elveszetten is vakon hisz a megmaradásban.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-12-01 09:41:26
Utolsó módosítás ideje: 2015-12-02 14:32:36