a félárbocra eresztett ország

polgárai egy nyelvet beszélnek
olykor megpróbálnak ugyan
a másikon gondolkodni
de a gyakorlat ezt nem igazolja

a gyakorlat persze maga is csak
a saját nyelvén tudja igazolni magát
és képtelen megoldani saját határait
lényegében a nyelv kérdéseit

a félárbocra eresztett ország
költői is értik egymást
és nagyok abban amikor félárbocon
siratják hova jutott országuk

persze ebben is egy követ fújnak
mert maga a nyelv ilyenkor visszahúzódik
s drámai színezetet nyer
mindaz ami a gyakorlat hiánya
jelen esetben a gyász

persze a gyász idején
nem létezhet a jelen
hisz annak adóznak
ami egykor már megvolt
amiben már jelen nincs nincs

csak a félárbocra eresztett ország





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-01-02 16:06:28
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-02 16:06:28