Ablakod
ablakod
nyomorúságos-csendje
szomorúságod este
leomló szövevény-falán
összedőlt tervként lobognak
a hidegben lengő emlék-árnyak
de a téli szél a hideg partról
már átsüvít rajtad
viaskodtak veled a könnyek
könnyebb volt mégis fiatalnak
mint gyönge gyarmatot
az időbe belelöktek
és lassan ez az ellenállás is elfogy
mint a sötét-holdak
fagyos dermedt ezüstje
őszülsz
éjszakánként belőled felsíró viadalok jönnek
kitépted magad
a fájdalmakkal telített
halmazokból a védőbástyák-derengő árnyékából
és odakint rekedtél a téli fényben
és már régóta ott mögötted téblábolódik
kapálódzik feléd
a maró univerzum
krematórium-űre
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-01-18 03:21:54
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-18 03:21:54
