Szindbád

/ Liszt Ferenc átiratok/

I.



– La campanella



nincs már a

múltnak

hova rakodni





–Liebestraum


mint féltő anya

rohan velünk szemünk is

kilötyögteti





–Prelude and Fugue on Bach



öregek csak a

halál a biztos talaj

a lábuk alatt





–La lugubre gondola



az elmúlás

páncélszekrény



–Magyar rapszódia





Válasszon fenyőfát,

ne legyen kend bugris,

adunk mellé ingyen

síró kisjézust is.



Elemre működőt,

nem is egyet, kettőt,

leárazott angyal

hozzon újesztendőt.





II.



–Sonetto 104 del Petrarca



Szomjas madár az

ég csőrében egy korty a

halhatatlanság



Az elmúlás kárpótol

törleszt mindenért

mindig kitalál

valami újat



Szívem fekete

holló elrabolta meg-

fáradt életem



Elporlad a test

eldicsekszik a földnek

kibeszéli az



élet titkát hallgatás-

ra bírja a szabadság





III.



–Totentanz

  



(perzsel a lángja

porcelánbabát

babusgat)



Röpke kis verset

írok hozzá nem merem

elfelejteni



És csiripelnek

fülemben kárognak a

repülőgépek



Verdesnek a szögek

karácsonykor a

csúszós megfoghatatlan

halak





eldobott

mankóként

szégyenkezik












Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Opus, 2013
Kötetben: Rész és egész (Dunaszerdahely, 2012)
Kiadó: Lilium Aurum
Feltöltés ideje: 2016-02-01 10:38:27
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-01 10:38:27