Prága, te drága
A Károly híd lábánál várlak,
hol szem nélküli szentek könnye
duzzasztja a sekély medrű folyót,
és a Nap búcsúzóul vörösre csókolja
a hídvigyázó szobrok eltorzult arcát
a csillagtalan, kormos éj beállta előtt.
Léptünk nyomán fűillatú párát lehelnek
az egymáshoz simuló macskakövek,
az ezer torony mind vigyázzban áll,
s a házak falára fekete gallérú,
bő kabátot varr Kaffka itt maradt ujja.
Egy vonósnégyes kecses dalát
visszhangozza a vén Lőpor torony.
Én a földön talált, cipő koptatta,
sárga érmével jutalmazom őket.
Prága adta, Prága elvette!
Legyen áldott, minden szent neve,
és a táncos lábú hegedűs fiú ,
kinek nyakára két vörös foltot mart
a kifacsart hangú hegedű tompora.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: NyugatPlusz, 2015
Feltöltés ideje: 2016-02-10 15:11:35
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-10 15:11:35
