ADJATOK EGY POHÁR BORT

Adjatok egy pohár bort,
és megnyugszik a lélek,
még egyet, és nem rettegek,
remegést sem érzek, már nem félek,
hadd feledjem ami volt,
hadd égesse torkom a legördülő szesz,
és ne halkuljon odabent a nesz.
Hadd érezzem, hogy még vagyok,
hadd halljam kicsit még azt a hangot,
mi üres csenddel bennem kattog..
Hadd halljam szívem dobbanását,
hadd halljam pulzáló suttogását,
hadd tomboljon bennem még az élet,
az élet, a bábú, mely csak tett és vett!
Hadd szárnyaljak sűrű végtelenben,
úgy mintha már vége lenne,
és hadd álljak szemben így a nappal,
megszédülten, korgó hassal,
kezemben egy pohár borral,
nem baj, ha kicsit elfáradtam...
Szomjas vagyok! Én akartam!
szemet húzni fénnyel, nappal,
én akartam gyenge pillanatban,
én akartam erőszakkal,
ezt a zuhanást, ezt az álmot,
akartam a valóságot,
én akartam mindent ami volt,
én szomjaztam ezt a pohár bort!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-02-25 21:18:17
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-25 21:18:17