Egyes szám első személy (Giacometti : Lépő ember)
Eltörött a lábam
szétroncsolta az autó
ortopéd cipőt kell hordanom
egy lépő ember szobra
jár lépked a fejemben
most hat óra lehet
déli meleg szél fúj
lehajolok kezemben
maroknyi föld
már látom magam bronzban
ahogy lépek egyet előre
Érted egy hatalmasat
egy egészségeset .
bronzból kell hát lennie
egyenes gerinccel lép előre
egyet hatalmasat egészségeset
kicsi lesz majd
de egy egészségeset lép
egyenes gerinccel
a műteremben az árnyéka látszik
ahogy lép
mert egyet lépni is mily kín
mily büszkeség
az ortopéd cipő marad
ki venné észre épp-csak lábamon
nappal elbicegek
éjjel a mezőn sétálok
fűbe rúgok
fára mászom álmomban
a szobor én vagyok
a szobor én leszek
büszkén térek meg
magam árnyához
a holdsütésben
egyetlen lépés szikrázik
a műterem falán
és nem nem zuhan
kifelé a csukott ablakon
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-03-07 09:40:31
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-07 16:32:06
