Benn maradok

az ablakon kilép a lányszoba
nem nézi merre és hova
elszáguld, meg se kérdezi
az anyja cipőjét felveszi

már túl jár hídon, a tereken
a fiúk szemében keresem
fagylaltot venne, új ruhát
szélnek ereszti a masnját

a polcról lehulló képeket
nem szedi fel, hogy képzeled
meg se hallja, hogy valaki
bosszúsan morog, sürgeti

indulatos, most ő morog
hülyeség, megint nem számolok
annyira tudom, hogy sírni fog,
hülyeség, miért nem számolok

eldőlt már minden ütközet
benne, hiába kérdezek
vállat von, hümmög, elpirul
felel valamit hindusul

reggelit kér még álmosan
a szeme a szája tátva van
a nutellás kenyeret megkeni
a tejet azt én adjam neki

elbámul, mereng, hallgatag
átcsobog rajta egy lágy patak
amit tudok, az oly kevés
a szemében friss felismerés

az ablakon kilép a lányszoba
futnék utána, csak hova
a sarokról ránk néz, visszaint
csak nyugi, nyugi van Gergő szerint





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-15 10:30:41
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-15 10:35:25