Lássatok...



Varjak serege szánakozón károg,
szárnycsapások, mint vészjósló fellegek...
Versengenek tán, mint gyászos ítészek...
a balsors az, mi ágakon kuporog?

Lássatok... s mint, aki üzenetet hoz,
holdtól a naphoz, mint apró égi jel.
Értsd a békém! Létezem, ne felejts el!
Egy hófehér galamb repül. Lássatok...

Csúnyában szépet, a rosszban jóságot,
valóságot vágyban, töröttben épet,
gyúló fényt, fekete között fehéret,
hálát a gyűlölet fölött, lássatok...

Hol édes álom angyalcsókot kapott,
hallják-e koppanni a koldus botját?
Nyílik-e szem, ott, ahol jobb a vakság,
imára kulcsolt kéz kér...? Bűnbocsánatot.

Megtalálni a lélek egyensúlyát,
a háborút békévé csöndesgetni,
csitítani haragot, elengedni
s szeretni, mint galamb a tiszta búzát.

Lássatok... s mint, aki üzenetet hoz,
holdtól a naphoz, mint apró égi jel.
Értsd a békém! Létezem, ne felejts el!
Egy hófehér galamb repül. Lássatok...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-05-13 07:16:43
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-13 07:16:43