gyertyakoppantós napjaim (jav)

hétköznapjaimból kellene többet adnom,
aprócska pillanataimból, keresetlen mozdulataimból.
láttatni sejtjeimet, bögréimet, a tűzhely gyulladását,
a délutáni csendet, a vízcseppeket az ébredésem
előtti minutumból

gyülekeznek a bejegyzések az aktnaptárba,
a ház ára : ennyi, a csempe ott a legolcsóbb,
tök,  darált hús,  több zsemle a fasírtba,
aktok, hallgatagok, mi más kell a szegénynek
mint feltöltött mellek, beton-merev botox csodák.

megtalálom a nyáron gyűjtött kavicsokat, régi
kagylókat a faasztalon. nézegetem, lesúrolom őket,
legyen szép fényük, kiteszem a napra, a tenyerembe
veszem mindet egyenként.
utolsó forintjainkat fejben számolom.

csend van. délutáni hamarsötét. két lámpát felkapcsolok
a házban. olyanok ezek a napok, mintha egy gyertyakoppantó
vetne véget nekik. kopp, kopp, és kihuny a láng.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-05-23 08:40:35
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-23 08:40:35