fabula mater III., IV.

III. guernica

picasso verte a nőit két szeretés közt
lilára feketére te is így szerettél
belém égetted a szemed zöldjét s hogy
fogantatásom volt a legnagyobb hibád
zuhogó szó- és félelembombák
krátereiben tűnt el az a tizennégy év
és én magammal mentettem a maradványokat
most már józanabb gyűjtője lennék a kínjainknak
de neked már régen mindegy
én meg mindig utáltam a guernicát


IV.

már csönd-arcod van ha kérdezik
néma kezed és néha egyformák vagyunk
ikermozdulatok
szétszéledünk és egymásba térünk
a higany fut így
amikor minden összevissza van
lassan kiöregszem belőled
pár év és anyád lehetnék
addig még van időm levedleni a hisztériádat
mielőtt végképp meggyűlöllek





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-09-22 17:59:24
Utolsó módosítás ideje: 2016-09-22 17:59:24