Három fénykép hátlapjára

Anyácska, Budapest -1956 október

Merre vagy, anyácska?! Vigasztalan sírok.
Engem az október megszomorított.
Merre vagy anyácska? Hívlak, hívlak, hívlak.
Kerepel a puska, didereg a csillag.

A kezemben karcos, meztelen ág van,
anyácska alszik a tisztaszobában.
Én állok egyedül, nemsokára én sem,
gépfegyverek kivégző kereszttüzében.



Pogány, New York - 1956 november

Én ülök csak a köztéri padon,
egy tüntetésen maradt szemem világa.
Akár vállamra is repülhetne
egy éhes cinke, hogy mindkettőt kivájja.

Mindenhol kilőtt gyerekeket látok,
itt senki sem érti megcsonkított dalom.
Emelt fővel és sírva püfölöm
mindenható, lyukas sámándobom.



Pesti suhancok, Budapest – 2006 szeptember

Kiáltoznak az ébredjetek ultrák:
rendőrök kerítik be a placcot.
Magyar a magyarnak farkasa,
emlékszünk rátok, pesti suhancok.

Egész Európa örökölte
kiroppant őszi bogyószemetek.
Mi lett belőlünk, pesti suhancok?!
Szabadok vagyunk és érzéketlenek.


Köszönet Dezső Mártonnak, az utolsó szakaszt az ő versei ihlették, nekem ő a pesti suhancok szellemi örököse
Innen is üdvözlet neki





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Bárka, 2016
Feltöltés ideje: 2016-09-29 08:23:41
Utolsó módosítás ideje: 2016-09-29 08:25:24