A sareptai asszony álma
kiégett tarló az ég
üszög alatt álmatlan csillagok
ragacsos massza a sötét
mintha szurokban járnék
csak a szemem parazsa világít
ahogy a gyermekkel a hátamon
a rőzsét szedem
ezt vettem a fejembe uram
hogy rőzsét gyűjtök neked
ki nem fázol soha
az ingem alja cafatokban
meztelen lábammal
folyton beleakadok
a gyerek lepedőbe
csavarva a hátamon
élettelen test minden farönk
a bokrok ugrásra készen várják
hogy belém marhassanak
nem a félelem hajt
a gyerek kihűlő teste aggaszt
otthon hiába fűtünk
nálad megmelegszünk
hoztam rőzsét
és lásd itt a gyermek
egy szavadba kerül
és feléled fogadd
utolsó marék lisztemet
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-10-06 20:01:17
Utolsó módosítás ideje: 2016-10-06 20:01:17
