"Uraim, a küldetésnek vége"

Énekelj, mondja, énekelj.

És én hiába kérem, hogy ne tegye,
amit tenni készül, mert félek,
hiszen még élek és érzek; érzem,
hogy vagyok, és hogy lenni akarok
tovább, ameddig lehet; érezni, látni,
hallani, tudni, hogy van, valaki,
aki figyel rám, érzi, amit érzek,
hallja, amit mondok. HALLOD?!

Énekelj, mondja, énekelj.

És tovább babrál a műszerfalon,
tovább babrál, hiába kérem,
hogy ne tegye, töröl mindent,
ami volt, törli az emlékeinket,
a közös képeket, az egymással
kapcsolatos gondolatainkat,
érzéseinket egyiket a másik
után; nem lehet könnyű neki
sem, hallom, ahogy zihál.
Fogy körülötte a levegő...

Énekelj, mondja, énekelj.

És töröl. Hiába mondom,
hogy ne tegye. Töröl.
Töröl. Töröl.
Eltemet.
Élve.

2014. augusztus 5.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-12-02 12:10:59
Utolsó módosítás ideje: 2016-12-02 13:50:37