Elveszve (A "magamnál maradtam" c. vers változata)
Közös utunkból nem sok maradt:
álomban is csak álom már,
elrejtetted előlem magad;
immár bezárt az álomgyár.
Meglódult sorsodnak kereke,
én lebénultam félúton.
Kopott arcod patinás verete,
hiába restaurálom.
Reményt hintettél lábam elé,
ihletet csak tőled nyertem.
Mint bogáncs, úgy ragadtam beléd,
útközben mégis elvesztem.
Bilincsbe ver a nincstelenség,
hamu és por csak az élet,
benövi lassan a televény:
ha vagyok is, már nem élek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-01-09 07:29:51
Utolsó módosítás ideje: 2017-02-10 21:03:43
