Evokáció egy költőre
Ötvenkét éves lettem én,
életem immár kész regény:
irka -
firka.
Ajándék mellyel meglepem
olvasóim, hisz más – nekem –
kincsem
nincsen.
Ötvenkét évem tovaszállt,
de még senkinek nem használt;
szánom
bánom.
Lehettem volna rajztanár,
semmivé foszlott, mára már
vetél
e cél.
Rosszul ismertem magamat,
életművem torzó maradt:
furi
muri.
Versírással kompenzálom –
papírra vetem az álmom:
írok
sírok.
Képet rajzolok szavakkal,
megpendül egy-két jó dallam:
ritmus
rigmus.
Festőművész már nem leszek,
betűkkel festek képeket:
tömör
gyönyör.
Ha azt képzeli a sátán,
elvihet most már a hátán,
szerény
merény.
Mint Ábrahám, teljes hittel
hirdetem, hogy él az Isten:
bízom
bizony!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-01-30 09:50:49
Utolsó módosítás ideje: 2017-01-30 12:48:23
