Végh Tamás : Az infernó vége


 
2841 szerző 39120 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szolcsányi Ákos
  Egy kapcsolat fele
Új maradandokkok

Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
Albert Zsolt: Világosság nyolc napig*
Albert Zsolt: A Nap feltámasztása
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 12 perce
Filip Tamás 32 perce
Paál Marcell 48 perce
Ötvös Németh Edit 1 órája
Mórotz Krisztina 2 órája
DOKK_FAQ 2 órája
Metz Olga Sára 2 órája
Bara Anna 3 órája
Szakállas Zsolt 5 órája
Tímea Lantos 5 órája
Misinszki Hanna 16 órája
Gyurcsi - Zalán György 16 órája
Bátai Tibor 17 órája
Serfőző Attila 19 órája
Ocsovai Ferenc 22 órája
Tóth Gabriella 23 órája
Kiss-Teleki Rita 23 órája
Valyon László 23 órája
Tamási József 1 napja
Vasi Ferenc Zoltán 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 2 órája
az univerzum szélén 3 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 9 órája
Bátai Tibor 14 órája
az utolsó alma 14 órája
nélküled 16 órája
Az amazonok rejtett zugai 20 órája
Baltazar 22 órája
Bara 1 napja
Sin 1 napja
különc 1 napja
Gyurcsi 1 napja
Dokk-verspályázat 1 napja
Metz-Művek 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Végh Tamás
Az infernó vége

„Megrendülésünk súlytalan,
Panaszunk sincsen, nincs már, csak vinnyogás.
Túlélő alázat csendesít,
de túlélhetetlen itt a hallgatás.”
/Csengey Dénes: Vörösmarty költő lázbeteg éneke/



Eddig eljutottunk, a hallgatás faláig.
Delelő hold embermagányt sodor,
s rekedt harang kondul a sötéttel.
Rőzsetenyérben szívkoszorú lángol,
s hollórajok árnya keresztútra feszül.

Szűretlen, kéretlen, véletlen szavak,
füstölgő gondolatkazlak szemhatára.
Látom, oda se nézve: a csönd is csak áll.
Torlódik susogva minden, hisz magad is
látod, de nem sikoltasz, ha marja torkodat
fortélyosan az a régi, és mosolyogva lapít.

Mutasd magad, te, a szabados harag
szőke örvényében forgó, summás alak!
Szaladó szeánszok, ferde imákba fulladó
malasztján kérődző, hullott sorsú magyar!
Folyékony éjszakádra, mint holtra a bőr,
ráhűl a másnap. Mit sírsz? Ennyid maradt.

Hagyd holnapig, hátha megtartatsz,
és jeleket hagy neked a kegyelmes ég.
Figyelj a hangra, mely életre érlel!
Száll és szól, kiált, kiáll, haragszik érted,
kétségbeesett méltósággal ma is a költő.
Lángol a rőzse, füstje száll a sötéttel,
és embermagány kondul a falaknál.


2017. február 22.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-02-27 07:50:09
Utolsó módosítás ideje: 2017-02-27 11:20:54


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-02 14:17   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-07-02 14:01   új fórumbejegyzés: Paál Marcell
2025-07-02 13:35   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-02 13:20   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-07-02 12:47   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 12:38   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 12:12   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-07-02 12:11   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2025-07-02 12:10   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 12:08   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ