Teremtés

Párás hajnalon unottan dobolt
az eső a tetőn, nyálkás buborékként
lüktetett a szoba, "Kígyótojás" ,
gondoltam hirtelen, majd furcsa
csillogó csend lett; hunyorogva
néztem a fénybe, hasztalan kutatva
szemüveg után...

Bőrömön éreztem, nem vagyok egyedül,
tudtam, te vagy néma árnyék, nem kellett
szólnod, néztél komolyan, csak
csillagszemed ragyogott fényes tejút ködben,
"Ikercsillagok", mosolyodtam el,
szemöldököd felvontad, nevettél te is,
kinyújtottad felém a kezed,
lélekszakadva futottunk...


Tündöklő réten selyem fűmosoly,
minden szál vigyázott ránk.
Fürödjünk meg ─ súgtad ─ ünnep van,
természetes volt, mint egy áldozás.
Türkiz volt, szívem kéklő égvíz,
tenyeredben felfogtál esőcseppeket,
a fű engedelmesen hajolt kérő szavunkra.

Majd befogadtalak szomjazó vándor,
nem követelődző vágy-ünnep volt,
ringattalak, mint gyermekemet
óriássá nőtt bennem szerelmed
lágy izzással ölem olvasztótengelyében
arannyá nemesült vágyunk alkímiája
bársonyos hátadba vájtam körmeim
sikolyom csak kíváncsi őzek,
felemelt agancsú szarvasok hallgatták.


Mellemre hajtottad fejed,
hajaddal játszottam nyugtalan gyerek
"Ráchelért" súgtad és éreztem
ahogy könnyeid mossák bőrömet
" Ráchelért" súgtam elfúlva
és megértettem végre...


Mikor felébredtem, vizes volt
elkínzott lepedőm, a hajam csapzott,
mint hatalmas életfutás után;
már látszottak a tárgyak tejüveg fényű
körvonalai, ölem duzzadt volt, mint
érett gyümölcs, az ablakon bekukucskált
a Jövő..., Ráchelért! ─ kiáltottam boldogan,
megszépült, könnyű lett minden, mint
táncoló hópelyhek muzsikája a didergő,
decemberi szélben.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: ,
Feltöltés ideje: 2017-02-27 11:55:46
Utolsó módosítás ideje: 2017-02-27 13:21:27