Sátor


ki tudja mi nyílik mi csukódik
csupán a rés a biztos melyre hálót sző a pók
és a Kint és Bent úgy olvad össze
hogy egymást fölcserélve
emlékké szublimál minden kézzelfoghatót

pedig szeretném hinni
van gyógyítható halál
van titoknyitó kulcs a nyelvem alatt
és fogaim közt Vízözön-utáni ágat szorítok

mert ebben az új sátorban
más anyagból készül az artisták lendülete
itt már beomlik a mutatvány
és a valóság sokszor kicsúszik tenyeremből
de mégis palackpostaként érkezem
hogy rám találva elolvashassam az üzenetet
a gyermekét ki sásról sásra lépett
mégis elsüllyedt az ingoványban





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-03-06 07:52:06
Utolsó módosítás ideje: 2017-03-10 22:06:34