Hommage

„Akárha lent, akárha fönt,
A szegényé csupán a csönd.
A köd, a csönd sosem ragyog.
Én már ködből, csöndből vagyok.”
                             /József Attila/


Homokszemek szunnyadó vason,
láncszemek, lehegesztett sebek,
hóba fúlt töredék-rengetegek.
Készülődő számvetésedben a rend,
a fegyelem járókeretéből  int nemet.
Az ige sem józanít, az sem madár,
aki az égen jár: kékkörmű Káin,
zöldhajú Ábel. A gyöngyöző időben,
sárguló kéziratkötegeken didergő
ezüsthajú, csak az a fiú, hófehérben,
csak ő bujdosik lehorgadt szívvel,
míg leteríti a hamari halál.

2017-02-27
  







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-03-08 14:12:08
Utolsó módosítás ideje: 2017-03-08 14:12:08