Örömmorzsák
Vergődöm én partról partra,
mint csillámló aranyhal ma,
reménykedve keresgetem
gyermekkori tündérkertem.
De elröppent az már régen,
üresség mit itt benn érzek,
azt hittem még elérhetem,
már tudom, hogy eltévedtem.
Távolodnak egyre messzebb,
nem léteznek tündérkertek,
torzul is már a hiánya,
lelkem tán repülni vágyna.
Örömmorzsát csipegetek,
felkapom és ízlelgetem,
átlendít a cudar úton,
nem veszek el, ezt jól tudom.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-03-23 20:34:46
Utolsó módosítás ideje: 2017-03-23 20:40:53
